Fogságban legelviselhetetlenebb a kiszolgáltatottság.* Sokféle „fogság” létezik, éppen ezért számtalan kiszolgáltatottság fenyegethet bennünket. Az sem mindegy, kinek vagyunk kiszolgáltatva. Isten népe fogságban van, minden korosztály (12) megtapasztalja a kiszolgáltatottság testi és lelki kínjait.** A kiszolgáltatottságnál nincs gyötrelmesebb állapot, amely a múlandó világ sajátja, büntetése, de az ember vétke lépteti működésbe és teszi elhordozhatatlanná a kiszolgáltatottságot.*** Ilyenek vagyunk: kiszolgáltatottak a bűnnek! Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk felelősek, mert más az, amikor a ketrecen kívülről látjuk az oroszlánt, és más az, amikor benyúlunk a ketrecbe, vagy be is megyünk a vadállathoz. Ám nemcsak a bűnnek, hanem az Úr kegyelmének is „ki vagyunk szolgáltatva”, az Úr ugyanis emlékezik arra, ami történt velünk, és arra is, hogy mit miért tettünk (1). Ez az emlékezet nem felment, de ingyen kegyelemből megbocsát és üdvözít.

Márk 9,14-29

207. dicséret

*  LÁTTÁL MÁR KISZOLGÁLTATOTT EMBERI TEKINTETET, és nem esett meg rajta a szíved, függetlenül attól, hogy „ki a hibás” a kialakult helyzetért?

** Mik a jellemzői ennek a kiszolgáltatottságnak? Éhség és szomjúság 4 és 10), az erőszakos haláltól való félelem, árvaság (3), pihenés nélküli fáradozás, hajszoltság (5), nincsenek vezetők; odavan az öröm, eltűntek a szép idők (14): idegen kezek bitorolják legbensőbb és legszentebb dolgaikat (2).

*** Vétkeink, saját tévesztéseink, hibáink aktivizálják a kiszolgáltatottságot, felébresztik a bűn alvó oroszlánját, és a kiszolgáltatottság meggyötör: betegségben, konfliktusban, alá és fölé rendelt viszonyokban, harcokban, gyilkos indulatokban. „Jaj, nekünk, mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a szívünk.” (16-17)