„Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok” (GYÖKÖSSY ENDRE). Amíg az ember a nyomorúságára tekint, halálosan elcsügged a lelke (19), és Istennek is csak az ellenséges haragját látja (1-19). A fordulat akkor adatik, amikor az ember az Úrra tekint (21), megadja magát Őneki (27-30), és csendben vár az Ő szabadítására (21-39). Ezután már rendben lesz a „tekintet” sorrendje: - aki ugyanis az Úrra nézett, - az utána bűnbánattal mindig magára tekint (40), - majd újból az Úrhoz fordul, nemcsak magáért, hanem a „városért” is (49-58); - csak ezután szemléli meg alaposan ellenségeit (59-66), és ha még maradt indulat benne irántuk, akkor ezt az indulatot nyugodtan szórhatja az Úr elé (nem pedig ellenségeire). Az Úr majd intézi a többit: az Úr majd perli perünket, és megváltja életünket (58). Mire, kire nézel?

Márk 8,31-9,1

290. dicséret