A Perzsa Birodalom, politikai és hatalmi okokból engedte a vallási sokszínűséget – ennek azonban komoly ára volt: a szellemi sokszínűség olyan káoszt teremtett, amely a szabadság érzését keltette, de valójában kiszolgáltatottá tett. A vallásilag szabad Perzsiában sokféle kultusz működhetett, sőt a zsidók is hazatérhettek, hogy saját vallásuk szerint élhessenek. Isten népére persze hatott a vallási sokszínűség: van itt „maszek” vallásosság (4), szerencse és sorsisten, babiloni sertéskultusz (4). Pedig más „istenek” olyanok, mint a kiszáradt szőlőszem, nincs benne must (8). Szabadok vagyunk ma is: az egyetlen Isten szól, itt van velünk (1), de mi gondolhatunk, hihetünk bármit. Egy biztos, ez pedig nem dogmatikai tétel, hanem tapasztalat: Isten nélkül marad az éhség, a szomjúság, a szégyen, a fájó szív, az összetört lélek – és hiába akarjuk, nem mennek feledésbe a régi bajok (13-16). Ez a szabadság? Szól az Úr, mi nem felelünk, sőt azt tesszük, amit rossznak mond, pedig féltő szeretettel, csak minket véd.