Megdöbbentő a 2. vers: Isten úgy áll bosszút, hogy kegyelmet ad, és megvigasztal minden gyászolót:* mindezt Jézus Krisztusban bizonyította (Lukács 4,18-19).** A mai napig nem emésztettük meg azt az evangéliumot, amit Jézus Krisztus hozott. Mi azt várjuk, hogy odacsap az Isten, és mindig a másiknak csap oda, rajtunk pedig könyörül. Itt egészen másról van szó: arról, hogy csüggedés helyett örömöt ad az Úr (3); nekünk pedig, akiket már az üdvösség ruhájába öltöztetett az Isten (10), nekünk a csüggedőket kell bátorítani, hogy közel van a szabadulás, örökké tartó örömben lesz részük. „Csak” ennyi a feladatunk, és „mindent teszünk”, csak éppen ezt nem.***

Márk 6,1-13

294. dicséret

* Ezt erősíti meg a 11. vers: úgy sarjaszt igazságot az Úr, hogy szívből fakadó öröméneket ad a szánkra. - Akit ugyanis betölt az Úr Lelke, az örömhírt visz másoknak, bekötöz, és szabadon bocsát, vagyis hirdeti az Úr kegyelmét.

** Nem véletlen, hogy a mi Urunk ezt az ézsaiási próféciát magára vonatkoztatta.

***  Pedig milyen nagy szükség lenne a csüggedők bátorítására! Az evilági igazságszolgáltatás lehet jogszerű, törvényes, de nem ismeri az irgalmat. Előttem vannak azok az arcok, akiket tényleges életfogytiglanra ítéltek, jogosan; többen azt kérték volna, hogy inkább végezzék ki őket. De jó, hogy Isten egyszerre igazságos és kegyelmes: szabadulást hirdet sokféle, jogosan lesittelt fogolynak. Én is ilyen amnesztia részese vagyok.