Életes képekkel festi le az Ige, miként ad hatalmas győzelmet az Úr az Ő népének, mindenféle erőszakoskodó felett.* Teljes és vitathatatlan ez a győzelem: mert az ellenség leborul, és Isten népének lába nyomát csókolgatja (23), miközben az Úr megeteti velük saját húsukat és megitatja velük saját vérüket (26). Ezek képek, amelyek Isten seregének diadalát szemléltetik, de tudjuk, hogy az Úr önmagát áldozta fel értünk, hogy még ellenségeinket is megtérésre hívja (26). Beteg az olyan ember, akit kielégít ellenségének megalázása és kiirtása. Ne előttünk boruljanak le ellenségeink, hanem az Úr előtt (23). A Krisztusban nyújtott elégtétel „elég”, ettől kezdve csak megbocsátani lehet, még akkor is, ha a megtéretlen világban ennek „életveszélyes” kockázata van. Ki kezdje el, ha nem mi, az Ő gyermekei, a krisztusi konfliktuskezelést. Ennek veszélyei kapcsán érvényes igazán a mai Ige bíztatása: „markaimba metszettelek”! (14)

Cselekedetek 28,1-10

462. dicséret

*  Elhagyatottak lehetünk, de nem vagyunk elveszettek: méhe gyermekei vagyunk, az Úr tenyerében vagyunk szüntelenül (14-16). Életére esküdött az Úr (18), e kijelentés igazát hangsúlyozva, és ezt meg is bizonyította Fiában, Jézus Krisztusban. A megváltás valóságát már ebben a világban megmutatja az Úr: kihozza népét mindenféle fogságból (21), összegyűjti őket, megszaporítja és meggazdagítja azokat (21), felemeli tekintetüket (18), elűzi azok pusztítóit (19).