Ézsaiás könyvének csúcspontja, AZ ÚR SZENVEDŐ SZOLGÁJÁRÓL szóló énekek anyaga. Az első ilyen ének a 42,1-4 versekben szólalt meg. Mai Igénkben olvashatjuk a második ilyen éneket. Mit tudunk meg erről a szolgáról? - Az Úr elhívott szolgáját minden nemzethez küldi, távoli népekhez is, egészen a szigetekig. Ézsaiás próféta az Ószövetség evangélistája, aki mindenkinek szólóan hirdeti Isten szeretetének örömhírét, mert ez egyetemes (1). - Erre az áldott, egyetemes feladatra hívta el, az Úr az Ő szolgáját, akinek éppen az üzenet egyetemessége miatt kell a legtöbbet szenvedni, sok harcot felvállalni, ezt jelképezi a kard (2). Az egyetemesség nem az üdvösségre vonatkozik (ez Isten szuverén ügye, hagyjuk meg neki!), hanem arra, hogy az Úr szolgája mindenkire csak az üdvösség reménységével tekinthet, mint akiket szeret, hív és megvált az Isten. Ez volt Isten népének eredeti küldetése is (1Mózes 12,3).* - Kevés az ítélet hangja, nagyon kevés; és kevés minden igei kioktatás is, akármennyire igei is (6). Ez az Ige sok buzgó keresztyén szolga ítélete, mert az Úr kevésnek tartja öntelt kegyességüket és szűkkeblűségüket, a föld végső határa helyett, mindenféle piti, belterjes klikkesedésüket. Jézus Krisztus nem ilyen volt, nem erre váltott meg. Joggal mondja az Úr, hogy fárasztja, nem bírja elviselni (Ézsaiás 1,10-14).

Cselekedetek 27,27-44

61. zsoltár

* Az Úr szenvedő szolgája ehhez a küldetéshez, szenvedéshez kap erőt (5), az Úrnál van az ügye, ezért ez az ügy, győztes ügy (4). Nincs ennél nagyobb méltóság, mint hirdetni az Isten szeretetét, megváltó irgalmát, mindenkinek (6).