A babiloni birodalom minden megnyilvánulása arra utalt: „Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más” (10), majd én segítek magamon (12); tervezek, stratégiát építek; bölcsességemmel, tudományommal (10), és sokféle vallásommal - „varázslásommal” (9) sikeresen megoldom a dolgaimat. Kell tervezni, bölcsességet kérni, a tudomány felé kinyílni, ezek nélkülözhetetlenek, de csak ha az Úr kezéből várjuk a döntő megoldást, akin kívül valóban nincs más (45,21). Babilon szó szerint azt mondta, amit csak az Úr mondhat magáról: „csak én vagyok”. Mi pedig csak az Úr által lehetünk igazán valakikké. Nem becsüljük le az emberi küzdelmet, bölcsességet, tudást, de ha elfelejtjük, hogy mindezeket Istentől kaptuk; ha birodalmi méretekben, vagy egyéni hatalmak keretei között ezzel visszaélünk, sokak nyomorúságát okozva (6); ha elfelejtjük, hogy az Úr eszközei vagyunk sikereinkben is, akkor hirtelen és csúfosan lekopaszodhat, lemeztelenedhet az életünk (2-3).*

Cselekedetek 26,19-32

458. dicséret

* Babilon hatalmat kapott, de nem tudta, hogy az Úrtól van a sikere. Noha Babilon Isten ítéletének eszköze volt, a hűtlen Júda felett, de egyszerre csak át akarta venni az ítéletet az Isten kezéből, ezért irgalmatlanná lett Isten népéhez (6). Aki irgalmatlan, az ítélet alatt van, és előbb-utóbb porba hullik. Egy kopasz, árva, hegyes végű ágat láttam egy dús lombú fa koronájából kiágaskodva, mögötte pedig a tiszta égboltot. Urunk öltöztess fel Krisztus irgalmával bennünket.