Véletlenül elkapta a figyelmem az Eurovíziós dalfesztivál döntőjének egy szakaszát: a szavazatok érkezésének ideje alatt a házigazda Svédország bemutatkozott. Ez a bemutatkozása gyakorlatilag nem állt másból, mint a keresztyén egyházak durva kigúnyolásából, legszentebb értékeink lábbal tiprásából.* Úgy éreztem, ez az a pont, ahol már nem lehet hallgatni, mert a kövek fognak kiáltani (Lukács 19,40). Isten Lelke, utalva a tegnapi üzenetekre, nemcsak hitet ébreszt és békességet támaszt bennünk, hanem felelős szolgává tesz, akiknek fontos az Úr ügye? Neked fontos Krisztus ügye? Hogyan szólsz, mit teszel érte, vagy langyos keresztyénként csak hagyod történni az eseményeket? (Jelenések 3,16) Egyre azonban vigyázzunk, ha szólunk és teszünk valamit az Úr ügyéért, azt ne indulatból és gyűlöletből tegyük, hanem szelíd, krisztusi határozottsággal. Egyébként nemcsak pirulhatunk hűtlenségünk miatt (8), hanem, megint csak a tegnapi Igére utalva, „jaj” lesz nekünk - hiszen nemcsak szembeszálltunk, perlekedtünk alkotónkkal, hanem elhagytuk, elfelejtettük Őt (45,9), aki pedig minden életnek forrása (Zsoltárok 36,10).

Cselekedetek 26,1-18

402. dicséret

*  Itt tartunk, ez a szabadság? Hol van ebben a keresztyén, hívő ember szabadsága, ha már vallás és szólásszabadságról zengedezünk? Meggyőződésem, hogy egyetlen más „világvallással” nem lehetne ugyanezt megtenni, következmények nélkül. Nincs üldözési mániám, tele vagyok szeretettel, nyitottsággal, sőt a témát sem szívesen hozom elő, mert csak újabb támadásra adunk lehetőséget.