ISTEN EMBERÉNEK GYENGE PONTJAI. Érzelmei irányították: Babilónia királya meglátogatta a már meggyógyult Ezékiást, aki - talán korábbi betegségének utóhatása miatt - elfeledkezett magáról, és a kelleténél nyitottabban fogadta a vendégeket. Érzelmei és nem a Szentlélek által megragadott értelme irányította: kellenek az érzelmek, de nem lehet az érzelem a mozdony. Megmutatta palotája kincseit:* Ezékiás ott tévedett, hogy mindent megmutatott a vendégeknek (4).** Mindent megmutatni és szétosztani ugyanúgy ostobaság, mint mindent megtartani magamnak. Az evangélium megosztásával kapcsolatban is megfontolandó ez.*** Vannak olyan, mérleggel nem mérhető kincsek, amelyek csak a tieid, ne oszd meg azokat senkivel se! Soha ne légy olyan botor, hogy egy határon túl kitárulkozol. Döbbenetesen önző volt: Ezékiás csak magára gondolt: a prófécia szerint ugyanis utódait éri az elhurcoltatás, ő és kora még megússza (8). Hallottam már hasonlót: az a lényeg, hogy én megúsztam. Olyan semleges impotensként tudunk viselkedni, ha nem mi „szorulunk”, sőt a szánk sarkában, még az ítélkezés és a káröröm kaján vigyora is ott rejtőzik, más baját szemlélve. Lám, Ezékiás, az Isten embere sem volt más, és mi sem vagyunk különbek?****

Cselekedetek 21,27-40

272. dicséret

* Mi a kincs, hol a kincs? Vannak mérleggel nem mérhető kincsek. Milyen kincseket oszthatok meg másokkal, milyen kincseket nem tarthatok meg magamnak, illetve mit kell megtartanom magamnak? Ezt nyugodtan értsük átvitten is, egyéni kitárulkozásunkra ugyanúgy, mint akár az egyház missziói szolgálatára.

** Nem volt semmi, amit ne mutatott volna meg (4).

***  Az evangélium másokkal való megosztása az Úrtól rendelt időben és módon lehetséges: a missziói parancs komolyan vétele ugyanúgy érvényes, mint a gyöngyök és disznók esete, miközben soha nem az eredményre tekintünk, hanem csak továbbmondjuk és éljük az Igét, azaz elhirdetjük az evangéliumot.

****  Az Úr megítéli Ezékiás magatartását, Ezért Ézsaiás próféta által közbelép az Úr, rákérdez az eseményekre, helyes nézőpontba helyezi a történéseket, megjövendöli a babilóniai fogságot, amikor semmi nem marad ezekből a kincsekből (5-7). A földi kincsek előbb utóbb gazdát cserélnek, ne várd meg, míg „ellopják”, oszd meg másokkal, sőt örökkévaló kincseket birtokolj, gazdagíts vele sokakat.