Eljönnek a szükség napjai, amikor rádöbbenünk valódi állapotunkra:** üressé lesz a milliós város, üressé lesz az élet! (10-14) Meddig tart ez az állapot, a jogos büntetés? MINDÖRÖKKÉ – mondja a próféta (14). ***Jogos a büntetésed Uram, de mindörökké tart? Ez rettenetes. Mit jelent ez a mindörökké? Maga a kifejezés**** nem az abszolút véglegességet jelenti, hanem azt fejezi ki, hogy nagyon hosszú ideig. Éppen a következő versek utalnak erre az értelemre, hogy eljön majd egy új korszak, amely a Szentlélek kiáradásával kezdődik. Isten Lelke a világ kezdetétől munkál, Ő éltet mindeneket, de amikor kiárad, akkor újjászül egyént, egyházat, közösséget, társadalmat, természetet, akárcsak a pusztát a feltörő forrás (15-20). Ennek az új korszaknak legfontosabb sajátossága a gondtalan nyugalom. Nem lehet szavakkal visszaadni másként ezt az állapotot: végre nyugalom, de nem unalom, hanem gondtalan élet, biztonság jellemzi az új korszakot, mert az Úr jelenlétében leszünk. Áldott légy Urunk, hogy nekünk szól az ígéret, akik ezt halljuk, és értjük, hogy nem tart mindörökké a Te jogos haragod, de Tiéd lesz a dicsőség mindörökké; a Te dicsőséged pedig a mi életünk teljességének egyetlen garanciája (Máté 6,13). 

Cselekedetek 19,8-22

371. dicséret

* Nem a nőket bántja a próféta (9). Próféciái elsősorban a hitetlen és felelőtlen vezetők ellenében szólal meg, akik férfiak voltak, az engedetlen népet is a felelős férfiak képviselték. Többnyire tehát a férfiak ellen szól Ézsaiás. A nők viselkedése azonban szintén tükrözte a kor viszonyait, az Istenbe vetett hit helyett a magabiztosságot, az elbizakodottságot (11). 

**  Képekkel részletezi az Ige a nyomorúságos szükség állapotát: nem lesz szüret, tövis és gaz veri fel a mezőket; megalázottá lesz a nép, mint aki mezítelen (11), elhagyatottá lesz a kastély, barlanggá lesz a bástya (14), üressé lesz a város és az élet.

*** A háttérben az asszírok végső győztes támadása áll Jeruzsálem ellen (Kr. e. 701), de többről van itt szó: arról, hogy nincsen Isten nélkül segítség, sem üdvösség (236. dicséret).

****  „ad olam”