Észrevesszük-e azt, amit az Úrtól kaptunk? Jól élünk-e az Úrtól kapott javainkkal, lehetőségeinkkel? A hozzátartozóink hogyan viszonyulnak a ránk bízott ügyhöz? Mennyi terhet vállalunk fel? Hittel élünk és dolgozunk, vagy mindenben a magunkét keressük? A királyi palota felügyelője, az ország második embere volt akkoriban. Sebna felügyelő azonban elbízta magát, visszaélt ezzel a hivatallal.* Sebna felügyelő egy típus, mert benne azok a bűnök testesülnek meg, amelyek kapcsán az egész nép fölött elhangzott már az ítélet: önmagukban, idegen és evilági hatalmakban bíztak, nem pedig az Úrban, ezért állandóan ügyeskedtek. Az utóda, Eljákim, messiási vonásokat hordozó „szolga” (20), a nép atyja, tiszteletre méltó, akit az Úr szilárd helyre állított, és megerősített (23). Sebná olyan volt, mint egy labda (18), bizonytalan és ingadozó, ezért el is gurította hivatalából az Úr; Eljákim olyan, mint egy szög (23), megbízható, de vigyázat, ha túlterhelik, ha sokan csimpaszkodnak rá, a szög kilazul és a rajta függő teher a földre hull, és összetörik, (25). Ilyenkor persze a szög is hullhat, nemcsak azok, amiket rá aggattak. Uram, add, hogy szög legyek, és ne labda; könyörülj, hogy annyit hordozzak, amennyit a Tőled való erővel elbírhatok; irgalmazz, hogy ne legyek méltatlan ügyedre soha, de tudjak félre állni akkor, amikor már nem tudom jól tenni a dolgom, ne várjam meg a „trónfosztást”.

Cselekedetek 15,6-21

67. zsoltár

* Elbocsátásának konkrét okát nem tudjuk, csak annyit, hogy először kancellárrá fokozták le (2Királyok 18,18), majd valószínűleg Asszír fogságba került és ott is halt meg; így nem a drágán megépített sírboltjába került a teste (16).