Ez egy életveszélyes helyzet. Baj van, nagy baj. Mit tesz ilyenkor az Isten gyermeke: azonnal cselekszik, menekülési útvonalat tervez, leáll és pánikol, vagy vádaskodik? Nem: ezek helyett böjtöl, bűnbánatot tart, magába néz – miért jött rám ez a baj? Ezzel pedig beismeri, hogy szabadítóra van szüksége (1-4). Ez a szabadító, az Isten, aki azonban mindig emberi eszközt küld, hogy segítsen. Keresnünk kell, ki az; és segítenünk kell, hogy ezt a küldött is felismerje. Eszter azért lehetett királyné, hogy kegyelmet kérjen Isten népe számára (8). Eszter ugyan először jogosnak tűnő kifogásokkal él, hogy miért nem mehet be a királyhoz (9-12). Ekkor azonban határozott hangon rámutatnak saját életét féltő gyávaságára (13), és arra, hogy éppen az a küldetése, hogy esdekeljen népéért a király előtt: minden, ami vele történt, ezért történt (14). Nem maradhat néma! Szólnia kell, ha az életébe kerül is! A nép pedig tovább böjtöl (16), és könyörög Eszter küldetéséért. De jó tudni, hogy ügyünkben már szóltak, értünk már esdekeltek és esdekelnek, sőt megszabadítottak. Krisztus szabadító szeretete azonban küldetést jelent nekünk. Ne legyünk gyávák, ha az Úr, mások ügyében használni akar!