Hol van az önmeghatározás és a kirekesztés határa? Hivatkozhatunk-e ezekben a kérdésekben az Istenre? Nehémiás intézkedései tisztáztak dolgokat, meghatároztak irányokat, rendet teremtettek. A nehémiási határozatok alapvető értékeket rögzítettek: olyanokat, mint az Isten tiszteletének fontossága (10-14), valamint a munka és pihenés egysége (15-22). - Ezek az intézkedések kemények, de akkor a széteséstől mentették meg a népet, és megerősítették az Úr ügyét. - Ugyanakkor ezek az intézkedések félelmetesek, mert ott van bennük az a veszély, hogy embertelenné, és a saját ügyünket képviselve, kegyetlenül önzővé torzítanak, anélkül, hogy ezt észrevennénk. Az Istenre hivatkozunk: tisztítunk, rendet rakunk, és gaznak nézzük a búzát is (Máté 13,28-29). Eleve, csak Istennek kijáró merészség, valakiről kimondani, hogy ő „gaz”. Egyébként pedig ki a tiszta, és ki nem „keverék”? - A dilemma megoldása Jézus Krisztusban áll előttünk, aki világosan felismerte és megfogalmazta Isten akaratát, de szelíd szeretettel hajolt le minden emberhez; senkit nem rekesztett ki, ám kétségtelenül voltak olyanok, akik az Isten akaratának meghirdetése során eleve kívül maradtak; hogy véglegesen-e, azt csak az Úr tudhatja.