– A romos város felépül, és megtelik élettel. Isten jogos ítélete rombolta le, és az Ő kegyelme által épülhetett most újjá. Isten kegyelme nélkül mindent elural a romlás és a pusztulás: az arcodat, a gondolataidat, a kapcsolataidat, a kincseidet, a városaidat, a világodat. Csak az Ő kegyelme tart meg, újít meg, vidámít és éltet. – A szent város felépülése és benépesítése Isten beteljesülő ígéreteinek előíze, ahogy Krisztus meghalt és feltámadott, úgy elevenedik meg majd az élet abban a mennyei Jeruzsálemben, ahol megtapasztaljuk végre a maradandó város örömét (Jelenések 21,9-27). – Igaz, hogy ezt a várost nem lakhatják akárkik: az Úr által oda rendelt törzsek és szolgák kapnak helyet a szent városban. Micsoda kegyelem: mi ott lakhatunk (János 21,22), és hívogathatunk másokat! A többi nem a mi dolgunk. Nem sorsvetés, nem önkéntesség, hanem kegyelem által kapunk belépést ebbe a városba. A teljes Írás szerint nem elég azonban a környékén lakni, és csak „bejáróként” viselkedni, hanem a kapukon belül kell lenni (Márk 12,34). – Egy „apróság”. Ebben a városban voltak olyanok, akik a király megbízottjaként a nép ügyeit intézték (24). Az „ügy” mindig az emberi bűn terméke. Itt el kell intézni, és de jó, ha ebben van segítségünk, van emberünk; de a mennyei Jeruzsálemben már elintézett lesz minden ügyünk, a Krisztusban. Ez nagyszombati evangélium. De jó, hogy ott nem kell ügyezni! Aki erre megijed, az tartson önvizsgálatot, hogy milyen ügyek éltették itt?