Ahol egy akarattal összefognak az Úr ügye ellen, ott nem szabad megfutamodni. Ez a harc azonban először mindig imaharc (3), a dárda csak azután kerülhet kézbe, és csak védekezhet, soha nem döfhet. Nem tehetünk mást, mint azt, hogy képviseljük az evangélium egyre tisztábban megértett igazságát. Vannak olyan helyzetek, korok, amikor ez az igazság karddá lesz a kezünkben, kétélű, éles karddá, ami össze nem illő dolgokat választ szét. Ezt ilyenkor hűséggel, mennyei erőt kérve fel kell vállalnunk: az Úr majd harcol értünk (14). Ám kapunk figyelmeztetést, felkészítést, kürtzengést (14), amikor efféle idők jönnek; nehogy saját indulatainkat összekeverjük az evangélium „dárdás” képviseletével. Ám ha valóban, az Úr szerint is ilyen idők járnak, akkor nem lehet „pihenni”, ahogy Nehémiás népe éjjel is őrködött (16-17), ruhában aludtak, állandó szent készenlétben álltak. Imádkozni, dolgozni, szolgálni, készen lenni, az evangélium igazságát képviselni: ez a keresztyén küldetés lényege. Csak felvetem: nagy áldás, ha az Úr megszabadít az ellenségeinktől, de még nagyobb dolog, ha megszabadít az alaptalan üldözési mániától. 

1Korinthus 11,17-22

501. dicséret