Nem véletlen, hogy Nehémiás a perzsa király, Artaxerxész (Artahsasztá) pohárnoka lehetett (1). Ezzel is terve volt az Úrnak. Ha valamit elérhettél, nem magadért kaptad. Nehémiás hittel készült az alkalmas pillanatra, hogy jól szóljon, bölcs legyen, és a „szent ügyért” Istennek kedves módon lobbyzzon. Szomorúsága, amit észrevesz a király, nem mímelt szomorúság (2), hanem valós; lehet-e jókedvű a hívő ember, amikor az Úr ügye romokban hever? Nehémiás nem kertel, elmondja baját, amikor rákérdeznek (3). Közben magában végig imádkozik, hogy higgadt és bölcs maradhasson (4). Most van az alkalmas pillanat, itt nem állhat meg: konkrét lépéseket tesz a rá bízott ügy érdekében!  (5-8). Ez az ügy az Úr ügye: Krisztus, a megváltás. Ennek „csak” előképe a szent város felépítése. Minden egyéb ügyért való lobby kétséges. Íme, azonnal ellenségek is támadtak (10). Ahol azonban az Úr  ügyében munkálkodnak, ott előbb-utóbb erőtlenné válik az ellenség. 

1Korinthus 10,1-13

95. zsoltár