Nagy kérdés: kivágni a fekélyt, vagy megtűrve, gyógyítgatni azt. Persze a megelőzés a legfontosabb; de mit tegyünk, ha már lüktet a fekély. Likvidáljuk a bajt okozót, vagy szeretve, kockázatokat vállalva meggyőzzük őt? Akkor a törvény szerint cselekedtek (3), kiirtották a fekélyt, és azt is, aki másként tett volna (8). Számba vették, és elbocsátották az idegen asszonyokat. Így tisztították meg magukat. Belegondolok: kapóra jöhetett ez a rendelet azoknak, akik amúgy is válni akartak volna. Az Úr eredeti gondolata nem a válás (Malakiás 2,15-16; Máté 19,8). Az Úr evangéliumból következő parancsa az, hogy ne legyünk hitetlenekkel felemás igában (2Korinthus 6,14), de ha a hitetlen házasságban, közben valamelyik fél megtér, a hitetlen meg van szentelve a hívő által, tehát a hívő nem válhat, sőt Isten kegyelméből feladata, hogy vezesse hitre a hitetlent (1Korinthus 7,14). Mindig nagyobb feladat úgy megtisztulni, hogy nem metéljük ki a rákos daganatot. A törvény metél, az evangélium kockázatot, és újjászülő csodát várva gyógyít; bár Isten tökéletes rendjére ugyanolyan határozottsággal felhívja a figyelmet.