(Ezsdrás 8,1-23) Az első hazatérés során (Kr. e. 538) közel ötvenezer ember tért haza. Az Ezsdrás vezette második hazatérés során ennek csak tizede, ötezer embert vállalta az otthoni szolgálatot (Kr. e. 458). Sokan voltak, akik megszokták az idegenben átélt jólétet és biztonságot, és nem kockáztatták azt semmiféle bizonytalanért, még az Úr ügyéért sem (1-14). Éppen ezért feltűnő, hogy a hazatérést vállalók között egy lévitát és templomszolgát sem találtak. A léviták feladata volt Isten Igéjének tanítása a nép között, és a templomszolgákkal együtt részt kellett venniük a templomi szolgálatban. Ők biztosították a nép életének mennyei tartalmát, a földi élet értelmét, az Istennel való kapcsolat nélkülözhetetlen jelenlétét. Léviták nélkül, istentisztelet nélkül, mennyei tartalom nélkül hiábavalóvá az utazás. Ma pedig így próbálunk „utazni”. Beszédes, hogy már akkor is úgy kellett külön „összeszedni” a lévitákat. Ma szám szerint sokan vagyunk, de kevés a „származás szerinti”, azaz elhívott, odaszánt, alkalmas szolga. Böjtölni kellene (21-23), Krisztus ügyét képviselő, elhívott szolgákért, hogy mi se csavargók, hanem utazók legyünk e világban. 

1Korinthus 7,25-40

165. dicséret