A babiloni foglyok második hazatéréséről olvashatunk itt (Kr. e. 458). A templom I. Dárius korában készült el (515), fia Xerxész (Ahasvérós, 485-465). Őt követte Artaxerxész (464-424). Az ő ideje alatt tér haza, Ezsdrás vezetésével ötezer száműzött, hogy felékesítsék a templomot, és megújítsák a népet. A pogány perzsa király segítette Ezsdrás szolgálatát (1). Ez azonban kevés. Ezsdrást az Úr áldotta meg: Isten jóakarata volt vele. Ez elég. Enélkül azonban minden emberi erőlködés hiábavaló. Az Úr bíztatta fel Ezsdrás szívét arra, hogy kutassa, teljesítse, és tanítsa az Úr törvényét. Az Úr vezetését követve, Ezsdrás szívében eltökélte magát arra, hogy Isten törvényének tanulmányozására, megtartására, és annak tanítására szenteli életét (10). Főpapi származása is erre kötelezte őt (2-5), de önmagában a származás is kevés: kell az Úr indítása, és az ebből fakadó emberi elhatározás. Ezsdrás tudta Isten kegyelméből, hogy minden ember boldog, aki gyönyörködik az Úr törvényében, rendjében, akaratában; boldog az a nép, aki azt megtartja és továbbadja (Zsoltárok 1); tegyük hozzá, még boldogabb az, aki a törvényben meglátja Krisztust, az evangéliumot.