Boáz beszél Ruth közelebbi rokonával. Leülteti maga mellé, időt szánnak a beszélgetésre (1). Kellő időben tanúkat is bekapcsol a beszélgetésbe (2). Először csak Naómi fiának, a meghalt Eliméleknek szántóföldjéről van szó (3-4). Később kiderül, hogy a meghalt feleségét is magához kell vennie, a szántófölddel együtt, a ”sógorházasság” már említett törvénye szerint. Ezt már nem tudja a közelebbi rokon felvállalni (5-6), saját családjára tekintettel, sőt kéri Boázt, annak teljesítésére. Az akkori módon, ennek megpecsételésére lehúzta egyik saruját az érintett, és odaadta Boáznak, a tanúk előtt. Ezzel Boáz átvette mindazt, ami a meghalt Eliméleké, és két fiáé volt, és ezzel Ruthot is gondjaiba vette, hogy fenntartsa a meghalt nevét és örökségét, hogy ki ne vesszen a meghaltnak neve (7-10). A tanúk áldást kérnek minderre, gyarapodást, épülést, házuk és népük javára is (11-12). Elvette Boáz Ruthot, aki fiút szült neki (13). Áldott az Úr, aki nem hagyta Ruthot támasz nélkül (14), és Ruth utóda, Jézus Krisztus által bennünket sem (15-18). Ő lehet életünk egyetlen megújítója (15).

1Korinthus 1,26-31

295. dicséret