Ez alapvető kérdés, amely mindent felülír: otthon, megélhetés, biztonság, jólét. Ezért (majdnem) mindent megtesz az ember. Nem gondolunk bele, de így van. Ruth „csak” az Isten törvénye szerinti jogával él, miszerint az özvegyen maradt asszonyról a meghalt férj legközelebbi rokonának kellett gondoskodni (5Mózes 25,5-10). Erre a kötelességére azonban ügyesen és rámenősen figyelmeztetik Boázt. Olyan szép, és kegyes ez a történet, olyan megható, olyan szorgalmas, alázatos ez a Ruth (11); de valójában arról van szó, hogy nyomorúságában, megalázott özvegységében megélhetést, túlélést keres; él a törvény adta lehetőségekkel, és anyósa tanácsát követve, alázatosan ügyes, rámenős (7-9). Nem is lehet másként, mert élni kell, és „amíg az ember él, még mindig történhetik valami” (Szerb Antal: Utas és holdvilág). Nem elég a törvényes lépések sora, ügyesnek, rámenősnek is kell lenni. Itt a kettőt együtt látjuk. Most ne beszéljünk hitről. Az egyházigazgatásban is minden kérelem erről szól: pénz, megélhetés, jólét. Erre a srófra jár minden: világban és egyházban egyaránt. Nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13, 14), de a múlandó város gépezete nem ismer irgalmat és hitet. Ez a történet pedig éppen annak eljövetelét készíti elő, aki elhozza nekünk a maradandó város örömét.