Igen, ha valakit tetten érnek, az lebukott. Ilyenkor helyzeti előnyben van az, akit még nem értek tetten. Az ilyen „testvér” nagyobb eséllyel lehet „lelki ember”, és helyre igazíthatja szelíden azt, aki lebukott. Az apostol azonban óvatos: legyen alázatos az is, aki még nem bukott le, mert a kísértés mindnyájunkat megszédíthet (1). Nem akartam cinikusan fogalmazni. A szövegösszefüggés arra utal, hogy a másik ember bűneinek terhét alázattal kell hordoznom, miszerint én sem vagyok különb (3), csak amaz embertársamról kiderültek dolgok, rólam meg még nem. Ne fertelmes bűnökre gondoljunk csupán. Segítsem hordozni a másik ember bűneinek terhét, de ne vessem meg érte, hanem szeretettel és Isten erejével segítsem formálódni őt. Ebben a folyamatban a szigornak is fontos helye van! (Példabeszédek 19,18; Jelenések 3,19) Krisztus elhordozta az én bűneimet, amelyek nem kerültek még napvilágra, de eljön majd az idő, amikor minden kiderül (Máté 10,27), és mindenkinek magának kell számot adni az Úr előtt (Róma 14,12), azaz mindenki a maga tévesztéseiben lepleződik le (4-5). Ekkor nem mutathatunk a másikra, csak Krisztusra!

Bírák 11,1-28

7. zsoltár