Szükség van szabályokra, paragrafusokra, törvényekre; mert ezek rendet tartanak körülöttünk. Az élet azonban sokkal bonyolultabb a paragrafusoknál. Nagy baj van, amikor valaki már a paragrafusokra hivatkozik. Ott már minden elveszett. Ha idáig jut egy ügy, az már javíthatatlanul megromlott, ott az emberi indulatok már meg akarják emészteni a másikat, és ehhez legális módot keresnek: ez a törvény. Amíg meg lehet beszélni a történéseket, és egymás között szeretetben keresni a megoldást, addig kegyelem alatt vagyunk (6); ám ha a törvényt hívjuk segítségül, akkor végünk, mert a törvényt szóról szóra meg kell tartani. Könnyen kiderülhet ilyenkor, hogy ezernyi szabálytalanságot követtünk el, már eddig is. A törvény megítél, elítél, börtönbe és halálba juttat. Pál apostol szerint két lehetőség kínálkozik: szabadság Krisztusban, vagy szolgaság a törvény alatt (1). Aki a törvényre bízza magát, annak meg kell tartania a törvényt. Az ilyen ember csak a saját erejére hagyatkozhat, Krisztustól már elszakadt, a kegyelemből pedig kiesett (4), miközben másokat is a törvény alapján lát, elítél, szeretetre pedig képtelen. Pedig Jézus Krisztusban semmi más nem számít, csak a szeretet által munkálkodó hit (6). 

Bírák 9,1-21

36. zsoltár