Bizony alapjaiban más lenne ez a földi élet, ha legalább mi, keresztyének komolyan vennénk az Isten ígéreteit (Lukács 24,25). Számtalan kicsinyesség, ostobaság, primitív és sablonos egyszerűsítés, másokra mutogatás, magunk különbnek tartása, és sok gyermekbetegség távol lenne tőlünk; végre felnőtté érnénk a hitben, és látszódna rajtunk, hogy mi nem a törvény, hanem az ígéret gyermekei vagyunk, nem Hágár, hanem Sára örökösei. „Hágár és Sára, valamint gyermekeik, Izmael és Izsák, a törvény szolgasága, és a Krisztusban kapott szabadság példája; azaz a két szövetség különbözősége. Ahogy Sára, reménytelen meddősége ellenére szülte világra Izsákot, az ígéret gyermekét, úgy születik meg az emberi reménytelenség ellenére minden igazi istenfiúság az emberi életben… Ahogy valamikor Izsáknak, az igazi örökösnek szenvednie kellett a rabszolgaságra született féltestvérétől, úgy áskálódik mindig az igazi istenfiúság ellen a törvényeskedés szolgai szelleme.” (Victor János) 

Bírák 8,24-35

152. dicséret