Szolgaság, gyámság, fiúság: ezzel a három kifejezéssel összefoglalhatjuk a mai igerészt. - Nemcsak a bűn szolgája gyáva rab (467. dicséret), hanem a törvény szolgája is, mert a büntetés és jutalmazás szabályaihoz igazodva retteg és buzgólkodik (3). - Isten kiválasztott gyermekei számára ez a szolgai állapot csakis időleges lehet, mint amikor az örökös még nem nőtt fel, és gyámsága alatt van kellő ideig (1-2). - De amikor, nemcsak az üdvtörténetben, hanem a mi életünkben is eljött az idő teljessége, és bennünk is megszületett a megváltó Fiú, akkor felnőttünk, Isten Fiaivá lettünk; megszabadultunk (4-5). Ez a szabadság nyitottság mindenek megvizsgálására; ugyanakkor hálás szabadság arra, hogy „nemet” mondjon mindenre, ami nem kedves Isten tökéletes akaratának. Ez egy boldog állapot. Amennyiben még nem vagyunk Isten szabad gyermekei (6), akkor jobb, ha a törvény igája alatt roskadozva, a félelem és buzgalom vezet bennünket, mint hogy elvesszünk. A szolgaság és a gyámság, még mindig jobb, mint a kárhozat. Az Isten gyermekeinek szabadsága áldott, de felelősségteljes állapot. Valóban könnyebb és biztosabb a törvény védelme alatt megtelepedni, és onnan szigorúan kikiabálni. Isten azonban nem kiskorú szolgaságot és gyámságot, hanem nagykorú istenfiúságot készített övéinek, a Krisztusban.