Az istenfélő Ezékiás király életének magasságai és mélységei tárulnak fel előttünk. A hívő ember is nyomorult ember, tele hullámzással, csak az Úr kegyelméből az, aki (1Korinthus 15,10). Ez a kegyelem azonban olyan, mint a tenger számára a sziklafal, akár keményen is megcsapdos, de mederben tart, és mindig kiegyenlíti ezt a hullámzást a hit alaphangjára. Olyan ez a kegyelem, mint Bartók Divertimentója, vagy sok más műve, a disszonáns hangok és variációk egy ponton gyönyörűséges dallammá érlelődnek össze. Ezért hangozhat el Ezékiás királyról az a kegyelmi értékelés, hogy egész életében azt tette, amit helyesnek tart az Úr (18,3). Hullámzásainkat az Úr kegyelme az örök élet medrében tartja. 

Lukács 23,50-56

184. dicséret