Naámán, az arám király hadseregparancsnoka, sikeres ember volt; de nyomorúságos testi betegségtől szenvedett. Ez a „DE” most az üzenet. Ez a „DE” mindent ellenkező előjelűre vált. A hetvenes - nyolcvanas évek hatalmas pop-rock együttese volt a Queen. Valami egészen új és zseniális jelenséggé lett ez a „banda” akkor, nagy ívű balladáival, dallamos és mégis kemény-rockos hangzásvilágával, a zenekar tagjainak kristálytiszta többszólamúságával, nemkülönben a szólóénekes utolérhetetlen hangjával, előadóművészi tehetségével. Átmenet voltak ők a könnyű és komolyzene között. Arról nem is beszélve, hogy sokak szerint az 1986. júliusi népstadionbeli koncertjükkel kezdődött a keleti blokkban a konkrét rendszerváltás. Hatalmas tehetség, zsenialitás, elvitathatatlan siker volt az övék, „lábuk előtt hevert az egész világ”, dalaik ma is utolérhetetlenek; „DE!” Valami mégis nagyon hiányzott belőlük: vitéz hősök, de „sebzettek” voltak, amely az együttes frontemberének halálát is okozta. Igénkben szerepel egy zsidó kislány, akit az Arámok elfogtak. Ez a kislány az Isten eszköze lett Naámán életében, hogy ez a vitéz hős halljon végre az élő Istenről, és a gyógyulás egyetlen útjáról (3), így eltűnjön végre életének mondatából ez a „DE”, ami miatt eleve már csak az átkát szenvedi el az eredményeknek, és nem azok áldását tapasztalja. Kell az Úr, aki meggyógyít a „bélpoklosságból”, hogy eltűnjön a „DE”.

Lukács 22,7-13

436. dicséret