Izráel királya, Áháb fia, Ahazja leesett a háza teraszáról. Szeretne gyógyulni (2). Bajában azonban úgy viselkedett, mintha nem lenne Isten Izráelben. Vallásos ő, hiszen más istenekhez fordul, de az egyetlen, élő Isten nem kell neki (3). Mai világunkban is annyi vallásos gondolat elfér egymás mellett, de az öreg kontinensen, a vallásos semlegesség jegyében még a kereszteket is levetetik a falakról. Bocsánat az emberi megfogalmazásért, de a saját Istenünk nem kell, és elfogadunk ezernyi más kigondolást. De ennél többről van itt szó, nem csupán egy öncélú „identitás-harcról”, hanem arról, hogy az Úr az Isten. El ne feledkezz erről, főként a bajodban. Ha pedig Isten „lelök a teraszról” (2), életed múlandó magaslatairól, és „Illést” küld eléd, aki figyelmeztet az elemésztő, halálos veszélyről (6; 10), akkor halld meg az Úr kemény, de féltő szeretettel figyelmeztető szavát: ess térdre az Úr előtt. Egyedül ez ajándékoz meg a gyógyulással. Áldott, gyógyult Új Esztendőt!