Isten gondoskodik Illésről, kiárad kegyelme egy emberre, majd rajta keresztül egy özvegyasszonyra és annak haldokló fiára (8-24), hogy aztán, hosszú küzdelem után kiáradjon népére is. Ez a kiáradó kegyelem azonban soha nem ad okot elbizakodottságra, hanem arra emlékeztet, hogy honnan hozott ki minket az Úr (Efezus 2,1-3), azaz emlékeztet bűnünkre és tévesztéseinkre, mint az özvegyasszonyt (18). Utána sem arra kaptunk ígéretet, hogy csurig lesz a korsónk, hanem „csak” arra, hogy nem fogy ki (14). Ez azonban elég. Isten beteljesíti ígéretét (24). Legyen a mi szánkban is igaz és hiteles az Ő Igéje, és annak ígérete.

Lukács 18,35-43

326. dicséret