Istennek embere hűséges volt: - hirdette a rá bízott üzenetet, és úgy is cselekedett; - megítélte a hamis istentiszteletet, és az Úr parancsa szerint, nem ült le az eltévedtekkel enni és inni. Pedig kétszer is kérlelték, hogy maradjon, ő határozottan nemet mondott (8-9; 16-17). Erre jött egy öreg próféta, aki az Úrra hivatkozott, de valójában hazudott neki (18). Isten embere hisz neki, engedetlenné lesz, és ebbe belehal. Valójában becsapták, de ez mit sem változtat megítélésén: „Istennek embere ez, aki ellene szegült az Úr szavának!” Döbbenetes történet áll előttünk. Nem számít, hogyan lettél hűtlen, a tény beszél, hogy hűtlen lettél. Isten előtt nincs felelősségáthárítás! Illetve egyfajta mégis van: Krisztusra átháríthatjuk hűtlenségünk felelősségét. Ez a megváltás. Drága véren szerzett kegyelem ez, amely azonban hűségre kötelez. Így még inkább érvényes, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül (Máté 24,13). 

Lukács 17,11-19

314. dicséret