Ez a kegyelem. Mennyire jelen van Krisztus az Ószövetségben is. Dávid életének végső összegzése ez: az Úrnak tetsző életet élt. Pedig Dávid élete, minden Istennek tetsző cselekedete mellett tele volt botlásokkal, sőt, igen súlyos eltévelyedésekkel. Ebből következően, ha a mai Ige, és a törvény logikája szerint ítélnénk meg Dávid életét, akkor őt ki kellett volna irtani Isten népe közül; példabeszéd, és gúny tárgyává kellett volna tenni, hogy íme így jár, aki letér az Úr útjáról (7). De mégis, Dávid az Úr választottja volt. Ezért Isten krisztusi vetületből tekint Dávid életére. Ma reggel, út közben, váratlanul lencsevégre kaptam egy vonatot, amely a főúttal párhuzamosan közeledett felém. Magam is elcsodálkoztam, hogy sokféle mozgás és zötyögés ellenére milyen tökéletes lett ez a fotó, háttérben az őszi fák pompájával. A krisztusi vetület olyan, mint egy tökéletes fotó: elfedi a valóság sebeit és vétkeit, de nem olyan, mint ahogy a modelleket fotózzák, mert Igénkben nem a valóság megszépítéséről van szó, hanem valóságos kegyelemről, amely nemcsak elfedezi a bűnöket, hanem meg is tisztít, és valósággal „széppé” formál.