Salamon térdelve imádkozott, kezét az ég felé terjesztve (54). Az imádság végén áldotta az Urat, aki nyugalmat adott népének, egészen úgy, ahogy megígérte (56). Salamon könyörgése Isten népéért szól, de ez a könyörgés mégsem öncélú, hanem azért szólal meg, hogy Isten népe által minél többen megismerjék az Urat (60). Ez volt Isten eredetei gondolata is, amikor Ábrahámot kiválasztotta (1Mózes 12,3). Felfoghatatlan mennyiségű állatot áldoztak, amelynek még „technikai” kivitelezése sem lehetett egyszerű. De jó tudni, hogy Krisztus egyetlen, tökéletes áldozata minden bűnünkért eleget tett. Nem kell, és nem lehet Isten megváltó jelenlétét kikényszeríteni. Azért csak könyörögni lehet. Az istentisztelet után mindenki örvendező lélekkel ment haza (66). Hogyan mész haza az istentiszteletről?

Lukács 14,15-35

305. dicséret