Jóáb ezt tanácsolja a tekóai asszonynak: „tégy úgy, mintha…”. Itt minden színlelt, kivéve a zűrzavart. Dávid Fia, Absolon megölte a saját húgával, Támárral paráználkodó Amnónt (13. fejezet). Majd Dávid maga is a paráznaság és gyilkosság bűnébe zuhant. Dávid körül ügyeskedik az agyafúrt, velejéig érdekember hadseregparancsnoka: Jóáb, aki számításból ki akarja békíteni Dávidot és Absolont. Egy felbérelt özvegyasszony eljátszott példabeszéde próbálja ezt a célt elérni. Dávidot megindítja az asszony története, amelyben a testvérét nem szándékosan meggyilkoló másik fiának kér irgalmat. Amikor Dávid megkegyelmezett az ismeretlen bűnösnek, akkor tárul fel a színlelt történet valódi értelme: a király tegye ugyanezt saját gyilkos fiával is, mert az irgalomnál nincs nagyobb dolog, hiszen amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon távol az Úrtól (14). Itt minden színlelt, zűrös, akárcsak körülöttünk. Az ember megváltásért kiált ebben a világban, ahol számos dolog olyan, mint a lufi: a gondolatok és az érzelmek, a nevetés és a sírás ugyanúgy, mint a rideg keménység, minden valami érdeket szolgál, leplezve a zűrzavart. „Jövel, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

Lukács 6,1-11

238. dicséret