Igénk szerint a felsőbb hatalmasságnak engedelmeskedni kell, mert Isten akarata rendelte őt fölénk, hogy az emberi gonoszságot féken tartsa, és biztosítsa a rendet, hogy csendes és nyugodt életet éljünk (Róma 13; 1Timóteus 2,2). Urunk adj hívő „királyokat” nekünk, akik a Te rendedet képviselik, és nemcsak megbüntetik, hanem megtérítik a gonoszt (Zsoltárok 125,5). - Ebben a rontott világban csak paragrafusokkal tartható a rend, következetes „vas-szigorral”. Ebben a világban szögletesen le kell határolni mindent: kimondani, leszögezni, szabályzatokba foglalni, végrehajtatni, hogy rend legyen, mert nagy a gonoszság, és sok a visszaélés. Ezért a kegyességünk is „rendbe” szedett, megfogalmazott, definiált, dogmatizált; nem is lehet e világban másképp, mert minden összemosódna. - Fontos a rend, de mégis olyan rideg. Jó tudni, hogy odaát az Úr lesz minden mindenekben (1Korinthus 15,28), és az Ő rendje nem rideg rend! József Attila verse énekel erről: „Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend – egy szálló porszem el nem hibbant. Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ, a rend.” (Eszmélet)

Filippi 3,1-11

441. dicséret