Isten előkeríti azt, ami tovatűnt (15). Ezért azt tanácsolja az Ige, hogy merjen az ember örülni az életnek, a mindennapoknak, munkája gyümölcsének (12-13), és merjen élni a maga javára is, enni és inni, mert öröm nélkül nem lehet élni. A jókedv az Isten ajándéka. Aki mer örülni, az tele van reménységgel. Így állítható egymás mellé a krisztusi önmegtagadás és mégis önmagunk örömteli képviselete a világban, aki ugyanis önmagát nem tudja képviselni, az sokféle lelki betegséggel küzdhet, nem tud örülni, és ezáltal képtelenné lesz arra, hogy másokért adott helyzetben megtagadja önmagát. Csak az ilyen ember döbbenhet rá arra, hogy amit Isten tesz, az örökre megmarad (14). Urunk, ne búskomor, hanem örvendező keresztyének legyünk!

Filippi 2,1-4

32. zsoltár