Ravasz László sorait kell idéznem, aki az alábbiak szerint zárja le a Zsidókhoz írt levél magyarázatát. Ez az irat a Krisztusról szóló kijelentés egyik legmélyebb és leggazdagabb kútforrása. Ez a levél fogta az Ószövetséget az Újszövetség primátusa alá, miközben a két szövetség egységét biztosította, és megmutatta, hogy miképpen éri el a kijelentés Jézus Krisztusban a csúcspontját, mégpedig az Ő halálában és feltámadásában (20). Szerzője egy névtelen, de elhívott szolgája az Úrnak, akinek hite, hiteles komolysága, és szellemi fölénye lenyűgöző. Krisztusnak, a legdicsőségesebb királynak névtelen szolgái lehetünk mi is. Ez a legtöbb, amit életünkben elérhetünk. Minden egyéb soknak látszik, de lufiként pukkad szét a kezünk között. Csak az marad meg, amit Krisztusban, Krisztusért tettünk, imádkozva, tiszta lelkiismerettel, helyesen (18), és Őelőtte kedvesen (21).