Szükség van közbenjáróra, mert olyan messze vagyunk az Úrtól, és olyan erőtlenül bele vagyunk ragadva emberlétünk nyomorúságába. Az ószövetségi főpap ilyen közbenjáró volt (1-3): - az emberek közül választották, miután Isten elhívását felismerték a választotton (4), - ajándékokat és áldozatokat mutatott be a bűnökért,  - ő maga is erőtlen ember volt, így önmagáért is bemutatta az áldozatot, miközben együtt tudott érezni minden erőtlennel. Ez a főpap azonban csak előképe volt az igazi közbenjárónak, Jézus Krisztusnak. Ez az igeszakasz Jézus főpapságát nem mint állapotot, hanem mint folyamatot szemléli, amely gyötrődésben, kínban, kereszthalálban formálódik ki, miközben Jézus Krisztus szenvedett és engedelmeskedett, közben lett örök üdvösség szerzője számunkra, az élő Isten által, akinek van hatalma szabadulást adni a halálból (7-10). 

Ezékiel 7

14. zsoltár