Isten nem a társadalmi formát változtatja meg, hanem az emberi szívet. A megtért ember számára már nem számít többé, hogy szolga, vagy szabad; mert a megtért szolga engedelmeskedik az urának, a megtért úr azonban szereti és megbecsüli a szolgáját, és nem is szolgaként, hanem testvérként bánik vele, hiszen mindketten annak az Istennek a tulajdonai, aki nem személyválogató (9). Amikor engedelmeskedünk, nem embereknek engedelmeskedünk, hanem Krisztusnak (5), miközben elfogadjuk Istennek rólunk gondolt akaratát, még társadalmi helyzetünket illetően is (6). Aki azonban így tesz, jóakarattal, annak életét megáldja, és feljebb is emelheti az Úr; nem jutalomból, hanem kegyelemből (7-8). Jézus Krisztus nem egyenlőségről és ilyen értelemben vett testvériségről tanított. Ennek nyomán Pál apostol sem volt forradalmár. Az egyes ember és a társadalom életében valóságos változást csak az Úr Isten ajándékozhat. Láttuk már eddig bőven, az emberiség történelme során, hogy mire elég a mi erőlködésünk, és bármiféle „izmus”. Megtérés kell. 

Példabeszédek 21

17. zsoltár