Jézus Krisztus ledöntötte azt a válaszfalat, ami zsidók és nem zsidók között emelkedett (14). Akik távol voltak, most közel kerültek (13). Ám nem elég az Úr közelében lenni, hanem  mindnyájunknak az Úrban kell lenni, mindenkor Őbenne bízva. Jézus Krisztus békességet teremt, nemcsak zsidó és nem zsidó között (14), hanem minden „identitás” között is. Ahol Krisztus jelen van, ott (ebben a világban) nem tűnik el ugyan az önazonosság, de az egyén, és egy közösség identitása soha nem irányulhat a másik ellen. Odaát nem lesz sem görög sem zsidó, sem szolga, sem szabad. (Róma 10,12). Nagyon nehezen tudjuk ezt az ígéretet, még hívő keresztyénként is komolyan venni. E világon tanyázva fontos az identitás, de lehetek-e krisztusiatlan, hogy védjem azt, aki vagyok (akik vagyunk)? Bizony távolról közel kell kerülnünk az Úrhoz, sőt Őbenne újjá kell születnünk, egyébként keresztyénségünk csak jelző, és nem krisztusi valóság, miközben minden marad a régiben.