Az apostol inti a római testvéreket, hogy bölcsek legyenek a jóra és képtelenek a rosszra (19). Ugyanakkor bátorítja is őket, nehogy valami kétség is maradjon a gyülekezetben a jónak a rossz felett aratott győzelme felől. A békesség Istene, éppen azért, hogy végre békesség legyen, nem enged semmilyen megbékélést a gonosszal. A sátán eltiprása vezet végre oda, hogy egymást többé semmilyen formában ne tiporjuk el. A nagy ellenség legyőzésére mi képtelenek vagyunk, mert erősebb nálunk, Őt Krisztus győzte le, és ezt a győzelmet nekünk adta, hogy mi is eredményesen vehessük fel a harcot a sátánnal. Hamarosan nyilvánvalóvá lesz ez a győzelem. Bár már véglegesen legyőzte az Úr a sátánt, de az még nem ismerte el ezt a vereséget, ezért tombol dühében egy utolsót. Ennek vagyunk győztes szenvedői a mai időkben is. Már a Szentírás kezdetén drága ígéretben szólt hozzánk a mai üzenet, amikor Isten azt hangsúlyozta, hogy az asszony utóda, Krisztus a kígyó fejére tapos (Genezis 3,15).