Eljön az a pillanat, amikor az ember számára már nincs hely ott, ahol eddig élt és szolgált. Ma különösen forr minden, és új erők keresik a lehetőségeiket, miközben sok az ember, és kevés a hely. Ezt Pál is átélte: „már nincs hely ezen a vidéken számomra” (23). Persze nem futamodott meg az apostol, hanem bátran elvégezte a rá bízott feladatot, de aztán tovább indult. Ilyenkor ugyanis nem kell megvárni, amíg lehetetlenné válik a helyzetünk. Persze a képlet mégsem ilyen egyszerű, mert ha már nincs hely számunkra ott, ahol eddig voltunk, máshol, új helyzetben még bizonytalanabbak a lehetőségek. Átutazóban vagyunk itt. Egyet tehetünk, hűséggel végezzük azt, amit az Úr ránk bízott, közben kapunk erőt és felüdülést (24), hogy legyen erőnk folytatni, vagy újra kezdeni, ha kell; amíg megérkezünk a teljes felüdülés helyére, Hozzá (24).

Józsué 1

471. dicséret