Igénk arra buzdít, ószövetségi Igékkel alátámasztva, hogy a zsidó és nem zsidó keresztyének kölcsönösen fogadják be egymást, mert arra van ígéret, hogy őrülnek majd a pogányok az Úr népével együtt, és közösen dicsérik az Urat. Krisztus befogadott minket, fogadjuk be mi is egymást. Valakit befogadni sokkal többet jelent, mint valakit elfogadni. Akit elfogadok, ott beletörődtem abba, hogy az illető már nem fog változni, és elfogadom úgy, ahogy van. A befogadás lényegesen több, mert azzal a reménységgel történik (13), hogy az Úr színe elé viszem a másik embert, és az Úr majd átformálja az életét, a gyülekezet közösségében pedig bővelkedést élünk meg mindnyájan. Sajnos nem vagyunk befogadók: zárt, belterjes, egymástól is elkülönülő közösségekből állnak még az egyes felekezetek is; így pedig nem lehetünk Isten eszközei mások életében. 

5Mózes 33

80. zsoltár