Isten nyilvánvalóvá tette bírói határozatát ránk nézve. Ennek a határozatnak egyik része elmarasztaló: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (23). A határozat másik része azonban felmentő, mert Isten a bűnöst mégis igaznak nyilvánítja (24). Jézus Krisztus engesztelő áldozatával elszenvedte a bűn büntetését, és betöltötte a törvényt (25-26). Isten törvénye tökéletes, az Ő vitathatatlan akaratát fejezi ki, az továbbra is érvényben van. Az üdvösség azonban nem a törvény megtartása által adatik, hanem Isten ingyen való szeretetéből, arra nézve, hogy Jézus Krisztus már betöltötte azt, és Ő meghalt, miattunk, érettünk és helyettünk. Ez a kegyelem azonban átformál, és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy valóban az Isten akarata szerint éljünk. Ravasz László ezt így fogalmazza meg: „…a vádlott igaz, élete az Isten életével egyező. Itt azonban nem meglévő tényt állapít meg, hanem leendő valóságot teremt. Olyannak vesz és olyanná tesz”. Nincs mivel dicsekedni (27), de van miért hálát adni, és a valóságos hála mindig látható gyümölcsöket terem.

5Mózes 5,22-33

82. zsoltár