A teljes nyugalom teszi lehetővé azt (35,1-3), hogy rádöbbenjünk végre arra, hogy mennyi minden hiányzik az életünkből, és az örök mérce szerint értékes dolgok hiányoznak onnan, mert valójában az Úr hiányzik! Aki azonban végre megáll, annak életét a szent Isten kézbe veszi, átformálja: hogy ettől kezdve az Úrnak éljünk, mint az Úr ügyére fogékony gyülekezet (1-7); és az Istentől nyert feladatra alkalmas emberekké legyünk (1), akik - bölcsességet és értelmet kaptak, - akik nem a saját dolgaik tekintetében „hozzáértők”, hanem az Úr ügyére tekintettel azok; - akik engedelmesen el tudják készíteni a szentélyt; egészen úgy, ahogyan megparancsolta az Úr. Elég volt az eszement kapkodásból, rivalizálásból, és az alkalmasság látszatából; mert ne feledjük, más a szakmailag profi, és más az Isten szerint kedves és alkalmas ember! Ő megtörte testének kenyerét, hogy mi is „megtörjünk”, és alkalmasak legyünk arra, hogy másokat tápláljunk.

Máté 27,31-44

339. dicséret