Csak egy gondolatot tudok kiemelni a mai, igen gazdag Igéből. Mózesnek reggelre el kell készíteni az új kőtáblákat. Isten parancsa, „légy készen reggelre!” (2), csak kegyelmi állapotban teljesíthető! Eleve: készségesnek lenni, és rövid határidőre készen lenni, nagy feladattal időben készen lenni; ez mind-mind kegyelmi állapot. A hívő ember mindig kész, de soha nem kész, mert minden dolgunk csak az Úr színe előtt lesz igazán kész. Ezért kegyelmi állapot: „készen” lenni. Az Úr dicsőséges megjelenése adja meg a tartalmát annak, amihez mi, minden erőfeszítésünkkel is, csak a „kőtáblát” adhatjuk: az Igéket Ő írja rá (1). Ő adja meg az értelmét, a „velejét” minden tevékenységünknek, ezért, ha Isten felhatalmazása nélkül teszünk valamit, az lehet bármilyen „nemes” ügy, de mégis hiányzik abból, annak örökkévaló tartalma, így hiábavaló és ideig-való. Ezért nem mindegy, milyen ügyben buzgólkodunk, azaz, miben vagyunk „készségesek”.