Mózes személyesen beszélt az Istennel, de Őt magát Mózes sem láthatta (11 és 23). Mi a látás emberei vagyunk, akárcsak Tamás (János 21,24-29): láttatni akarjuk az Istent, csodákat, istenélményeket akarunk adni. Mindezek azonban gyarló emberi próbálkozásai annak az egyháznak, amelyik elfelejtette az Isten akaratát, hogy ebben a világban hallás által adatik a hit (Róma 10,17). Mi azonban testben élünk, és látni, érezni, tapintani, tapasztalni akarunk. Aki azonban testi módon él, az könnyen eshet abba a kísértésbe, hogy test szerint is hadakozik (2Korinthus 10,3), azaz „testi” technikákat vet be. Minden öncélú hatni akarás, ami az Ige gazdag üzenetének hirdetése helyett, más módon akar embereket elérni, az „testi hadakozás”. Isten bíztatja Mózest: arcomat ugyan nem láthatod, de van itt hely nálam, állj a kősziklára, és elégedj meg ezzel; elvonulok melletted, megszólítalak, dicsőségemet látni fogod, és oltalmazó kezemmel betakarlak (21 és 22) ! Aki a krisztusi kősziklán áll, az egyrészt letesz minden „testi ékszert” (6), másrészt pedig megnyeri az Úr jóindulatát (13). Nem kell ennél több, ha pedig a világnak ez nem elég, mi akkor is ennél maradunk!

Máté 27,1-10

334. dicséret