Először is Igénk azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy a papi ruházat fontos. Nem lehet akárhogy az Úr elé állni, ma sem, még a fiatalos, „jópofa” lelkésznek sem. A méltó, ékesen szép ruházat (2) kifejezi az ügy szentségét, utal az élő Isten dicsőségére, valamint az elé járuló szolga nyomorúságára, mert ez a ruha elfedezi a pap személyét, annak terheit, bűneit, még a szent dolgokban akaratlanul elkövetett vétkeket is (38). A pap Isten elé viszi népét, hiszen Izráel fiainak neveit ott hordozza a szíve fölött, a papi ruházat ónixkövein (9), amikor Isten elé járul. Hordozza azoknak a bűnöknek terhét, amelyeket Izráel fiai elkövettek (38). Rendszeresen odajárul az Úr színe elé, hogy akaratát megtudja, és eszerinti cselekvésre buzdítsa népét, felvállalva ezzel a döntés terhét is (30). Áldott szolgálat ez, amit Áron és fiai kaptak, ugyanakkor elhordozhatatlan, még a mi Urunk Jézus Krisztus is belehalt. Mindnyájan a magunk helyén öltözzük fel a Krisztust; ilyen értelemben legyünk ékesek és szépek; akik az Ő erejével tudnak hordozni, Isten elé vinni másokat. Ahogy az aranycsengettyű jelezte Isten papjának közeledtét, úgy jelezze, csengesse, hirdesse életünk az Urat (34, 1Péter 2,5).

Máté 26,1-13

183. dicséret