Krisztusi rendelkezések vezetnek bennünket a mai Igében (1-13). Isten szava int, hogy fontoljuk meg, mikor állunk a többség mellé. A rosszat akaró többséget soha nem erősítheti a hívő ember. Az Isten logikája szerinti képlet világos: az Úr határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz, nem pedig mi; ha pedig a többség mégis az Isten szerinti jó ellen akarna cselekedni, Isten népe ilyenkor csakis a többség ellenében dönthet. Csak azért, mert valamit a többség jónak gondol, az nem biztos, hogy Isten szerint is jó. Az Úr soha nem a többséggel tart, hanem azokkal, akik engednek az Ő vezetésének! „Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton…hallgass a szavára.” (20-21) Az Ige azonban ennél is tovább megy, és itt lesz egészen krisztusi, amikor azt hangsúlyozza, hogy „ne vallj peres ügyben, a többséggel tartva” (2). Itt már nem a többség-kisebbség kategóriái a fontosak, hanem az, hogy peres ügyben a vádlott mögül a többség mindig kihátrál, sőt vádlóivá lesznek annak. Te ne ezt tedd, így szól az Úr, hanem légy a gyengék, az elesettek, a megalázottak mellett; nem azért mert nekik van igazuk, hanem azért, mert ők különös védelemre szorulnak. 

Máté 24,23-44

367. dicséret