A zúgolódás Isten és egymás ellen mindig a „húsos fazekak” utáni feneketlen vágyból fakad, amely nem ismeri azt, hogy „elég”: a „gazdag” azért zúgolódik, mert még több kell, a „szegény” pedig azért, mert irigy azokra, akiknek bizonyos értelemben több van, mint neki; pedig neki is van, csak azt nem veszi észre. A zúgolódó jobbnak tartja az egyiptomi fogságot, a függést, a sokféle összefonódást, csak legyen jóllakásig (3). A zúgolódó konfliktusokat támaszt, vádol, csak magával van elfoglalva, ahogy a perlekedő nép rátámadt Mózesre (16,2; 17,2). Az Ige szerint nem volt kivétel: az egész közösség elégedetlenkedett (2). Isten azonban most is könyörült népén, mennyei kenyeret hullatott az égből: mézédes, csak aznap fogyasztható mannát!

Máté 22,23-33

425. dicséret