A kivonulás előtt Izráel férfi tagjai ezüst és arany ékszereket kértek az egyiptomiaktól. Az Úr utasítására tették ezt. Isten pedig jóindulatot támasztott népe iránt az egyiptomiakban, ezért csak úgy adták az aranyat és az ezüstöt a kivonulásra készülő népnek (3). Az egyiptomiak lelkiismeret-furdalását az Úr támasztotta, akik a hosszú elnyomás valamiféle kárpótlását adták meg ezáltal. Egyiptom megítélésének ez a jóvátétel is része. Mégis, támadhatnak kérdéseink: ennyire fontos az elégtétel, a kárpótlás; nem elég, hogy végre mehetnek, és hogy igen megbűnhődik Egyiptom; efelett még a látható kincsek is kellenek? Hogyan viszonyul Isten akkori és mai népe az evilági kincsekhez, pénzhez? Az bizonyos, hogy a krisztusi üzenet mást mond a kincsekről. Nem akarjuk képmutató módon kijátszani egymás ellenében a földi és mennyei kincseket, de a kérdés annál elevenebben feszül nekünk: hol a szíved, mi a kincsed?

Máté 21,1-11

330. dicséret